Atipikus foglalkoztatási formák - ha a megszokott már nem elég

Nehéz időszakon mennek át jelenleg a munkavállalók, és a munkáltatók is egyaránt. A munkáltatók a Covid 19 miatt kialakult gazdasági helyzet miatt súlyos döntések meghozatalára kényszerülnek, amelynek sajnálatos módon része a munkavállalók egy részének elbocsátása is. A munkavállalók is komoly kompromisszumra kényszerüknek, ha a munkájukat meg akarják tartani. Ahogy én látom, minkét oldal számára nehéz a helyzet, a Kormány gazdasági mentőcsomagja itt-ott hoz némi gyógyírt, ám sok helyen ez messze nem elég. 

Azon kezdtem el gondolkodni, vajon hány munkáltató ismeri az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formákat. Tudják-e mi az, és hogy miként működik. Miért? Mert könnyen előfordulhat, hogy ha ismernék, akkor a homlokukra csapnának, és azt mondanák, ahha! hát ezt is meg lehetne nézni közelebbről, mert lehet hogy a mostani helyzetben pont egy ilyesmit keresek!

 Amikor én még az egyetem padjait koptattam, még csak a polgárjog területén találkoztam "atipikus szerződésekkel". (Attól volt atipikus akkoriban, mert a Ptk még nem nevesítette). A munka világában is megjelentek az atipikus megoldások, amelyek közül három már az új Munka Törvénykönyvében (ami valójában már nem is annyira új, hisz 2012 óta van nekünk) is helyet kapott. Azaz a magyar munkajog ismeri, szabályozza, és jogilag biztosítja.

Alapvetően hat atipikus foglalkoztatási formát ismert az Mt.

• munkavégzés behívás alapján
• munkakör megosztása
• több munkáltató által létesített munkaviszony
• Távmunka (nem azonos a Home Office-szal)
• bedolgozói munkaviszony
• egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony

Minden esetben munkaviszonyról van szó, tehát alkalmazandóak rá a munkajogi előírások. Ez alapvetés.
Tapasztalatom szerint a távmunka, bedolgozói munkaviszony és "alkalmi munka" jól ismertek a munkáltatók által, ezért ez a cikk főként az első három típusra koncentrál. 

Munkavégzés behívás alapján (Mt. 193.§)

Ez a foglalkoztatási forma a részmunkaidő egyik sajátos esete.

Ebben az esetben a Munkáltató maximum 6 óra tartamú részmunkaidőben foglalkoztathat munkavállalót, ahol a munkavállaló a munkaköréhez tartozó feladatok esedékességéhez igazodva végez munkát. A foglalkoztatás ezen formája véleményem szerint praktikusan munkaidő keret alkalmazásával használható ki a legjobban, viszont arra ügyelni kell, hogy az Mt. szabályai alapján a max. munkaidő keret 4 hónap. (A járványügyi vészhelyzeti intézkedések körében a 104/2020 (IV.10) Kormányrendelet az alkalmazható munkaidő keret maximumát 24 hónapra emelte fel a vészhelyzetre tekintettel, ám továbbra is mérlegelendő, hogy az adott munkáltatónál valóban szükséges-e az eredetileg maximált munkaidő keretnél hosszabb munkaidőkeret alkalmazása, és ha igen, mennyivel hosszabb.)  Egy fontos megkötés azért van: a munkavállalóval legalább 3 nappal korábban közölni kell a munkavégzés időpontját. 

Mitől jó? Ebben a foglalkoztatási formában is folyamatosan fennálló munkaviszonyról van szó, azonban a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége nem a munkaidő teljes tartamára áll fenn, hanem csak konkrét ellátandó feladatok felmerülésekor. A munkavállaló csak akkor köteles munkát végezni, amikor arra a munkáltató kifejezetten utasítja (behívja). Díjazás csak a ténylegesen ledolgozott órák után jár. ⇒ Ezzel a megoldással a munkáltató elkerülheti az állásidőt, azaz nem kell munkabért fizetni olyan időszak után, amikor nem tudott a munkavállalónak munkát adni. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal iránymutatása szerint a behívás alapján történő munkavégzés esetében a munkaviszony a két behívás közötti időszakban is folyamatosan fennáll, nem szünetel. Erre tekintettel a munkavállaló biztosítotti jogviszonya is folyamatos.

A megosztott munkakör (Mt. 194§)

Egyik személyes kedvencem. 

Egy munkáltató - több munkavállaló - egy munkakör-egy munkaviszony. Így lehetne röviden és tömören jellemezni.

Ennél a megoldásnál egyazon munkáltató egyazon munkakör betöltésére egyszerre több munkavállalóval köt munkaszerződést oly módon, hogy a felek az egy munkakörbe tartozó feladatok több munkavállaló általi közös ellátásában állapodnak meg. 

A munkaidő beosztására a kötetlen munkarendre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. ⇨ a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállalók egymással egyeztetik hogy mikor melyikük megy be dolgozni, és hogy aznap ki mennyit dolgozik. 

A munkabér (ami ilyen esetben alapvetően általában havidíj) az érintett munkavállalókat főszabály szerint egyenlő arányban illeti meg, ám ettől a felek eltérően is megállapodhatnak. (Pl. hogy a ténylegesen ledolgozott munkaidő arányában illeti őket a munkadíj.) 

Specialitása, hogy ha az érintett munkavállalók száma 1 főre csökken, a munkaviszony megszűnik (!). Ebben a nem várt esetben a megmaradt utolsó munkavállalónak a munkáltató annyi időre járó távolléti díjat köteles megfizetni, mint amennyi a munkáltatói rendes felmondás esetére járna. És a végkielégítés szabályai is alkalmazandók.

A munkakör betöltésének szabályait a munkaszerződésben ajánlott tovább részletezni, mert bár az Mt. szűkszavúan beszél erről a foglalkoztatási formáról is, a diszpozitív rendelkezések folytán az egyes Mt. szabályoktól, a felek közti megállapodással, a munkavállaló javára el lehet térni.

Mitől jó? A foglalkoztatási forma biztosítja a munkáltató számára, hogy a munkakör a teljes munkaidőben el van látva. Munkavégzési lehetőséget biztosít olyan munkavállalóknak, akik amúgy nem tudnának, vagy nem akarnak teljes munkaidős munkaviszonyt létesíteni (a munkáltatónál viszont nincs részmunkaidős nekik megfelelő pozíció, munkakör). Gyakorlati példa: az irodaház takarítására a munkáltató két takarítónővel szerződik, akik egymás közt, saját életritmusukhoz igazodva osztják be egymás közt a napi munkaidőt. 

Több munkáltató által létesített munkaviszony a harmadik atipikus foglalkoztatási forma (Mt. 195§)

Egy munkavállaló - több munkáltató - egy munkakör - egy munkaviszony 

Több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhatnak meg.

A munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti. A munkáltatók a munkavállaló munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek.

Specialitása:, hogy a munkaviszonyt - eltérő megállapodás hiányában - bármely munkáltató (tehát akár csak az egyik) vagy a munkavállaló jognyilatkozata megszünteti (!), valamint hogy ha a munkáltatók száma 1-re csökken, akkor a munkaviszony a "munkáltató jogutód nélküli megszűnésével" /Mt. 63§ (1) bek. b) pont/ azonos módon szűnik meg 

Mitől jó? Egy gyakorlati példával lehet a legjobban szemléltetni. Gondoljunk egy irodaházra, ahol több cég is megtalálható. Tegyük fel, hogy mindnek jó lenne, ha egy recepciós ülne lent az érkező vendégek fogadására, csomagok/küldemények átvételére, ám az mégsem megoldható, hogy az irodaházba belépve 15 recepciós asztal legyen a 15 cég 1-1 alkalmazottjával. (lássuk be, elég luxus is lenne, nem csak hogy fura). Helyette azok a cégek, akik szeretnének "a bejárathoz" egy recepcióst összefognak, és közösen alkalmaznak egy munkatársat e célra. A munkavállaló egy teljes munkaidős foglalkoztatásban van, míg az egyes részes munkáltatóknak csak töredékébe kerül a dolog ahhoz képest, mintha egyenként kellene teljes munkaidőben foglalkoztatniuk 1-1 munkavállalót. 

Úgy tartja a mondás, hogy nem létezik olyan, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. A fenti esetekben márpedig igencsak úgy tűnik, hogy bizony van kivétel. 😏

A bedolgozói munkaviszonyról (Mt. 198§ - 200§) is érdemes említést tenni, annak specialitása folytán. Nevezetesen, hogy a bedolgozói munkaviszony egy tiszta teljesítménybéres konstrukció. A munkahely a munkavállaló lakóhelye, vagy a felek által meghatározott hely. A munkavállaló a munkát saját eszközeivel végzi, a munkáltató utasítási joga kizárólag a teljesítés során alkalmazandó technikák és a munkavégzés módja tekintetében áll fenn (a felek eltérő megállapodása hiányában). A munkáltató, akárcsak a távmunka estén, itt is jogosult ellenőrizni a munkavégzést. 

Specialitása még, hogy nem jár díjazás és költségtérítés a munkavállalónak akkor, ha a teljesítés a munkavállalónak felróható okból nem felel meg az előírt követelményeknek. (részleges teljesítés elfogadása estén csökkentett  díjazás illeti a munkavállalót.)

Mindenképp kihangsúlyozandó, hogy bár atipikus megoldásokról van szó, az egyedi szabályokon túl a feleket pont ugyanazok a munkajogi kötelezettségek terhelik, és jogok illetik, mint egy "hagyományos" munkaviszony során.