Foglaló, Eőleg, Vételárrész....van(!) különbség

„Ügyfél: Ügyvédnő drága, megegyeztem az eladóval! 100 aranytallér a lakás vételára. Úgy beszéltük meg,  hogy fizetek neki 10 aranytallért előlegként a szerződéskötéskor, és a további 90 aranytallért pedig két egyenlő részletben 1 hónapon belül. Így tessék kérem akkor megírni nekem a szerződést, jó?

Én (magamban, szemöldök felhúzva): Előleg?!?!?!?!? Hmmm…szerintem a foglalóra gondoltak. Az eladó legalábbis tuti…
Én (Hangosan): Kedves „Gizike”, jól értem ugye, hogy a 10 aranytallért foglalóként tetszik kifizetni majd, ami beszámításra kerül a vételárba, a további 2x45 aranytallért pedig foglalót meghaladó vételárrészként?

Ügyfél: Az előleg és a foglaló nem ugyanaz?! Vételárrész?’ Jaj, az meg mi? Én a teljes vételárat fogom kifizetni, mind a 100 aranytallért!

Én: Nem, nem ugyanaz, és igen, az egész vételárat tetszik majd kifizetni…. no, mindjárt elmagyarázom gyorsan…”

10-ből 9 ügyfél tuti hogy rosszul használja a fogalmakat. Az ügyfél számára mindig egyértelmű, hogy ő mire is gondol, de azért nekünk ügyvédeknek illik arról meggyőződnünk az egyes kifejezések hallatán, főleg ha előleget emleget az ügyfél, hogy vajon mi is ugyanarra gondolunk-e, mint ő. Az ügyfél számára evidencia és logika, számunkra, jogászok számára a szemünk előtt hirtelen lepörgő megannyi jogszabályi rendelkezés, joghatás, jogkövetkezmény, stb. :-) 
A leglényegesebb „különbség”, hogy míg a foglalóhoz hátrányos jogkövetkezmények társulnak a szerződés valamelyik félnek felróható okból történő meghiúsulása esetére, addig sem az előleghez, sem a vételárrészhez nem társulnak ilyen hátrányos jogkövetkezmények. 

I.  A Foglaló

A foglaló egy „szerződést biztosító mellékkötelezettség”. Itt egy kis jogszabály is (Ptk. mai napon hatályos szövege):

„6:185. § [Foglaló]

(1) A másik félnek fizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és ez a rendeltetés a szerződésből egyértelműen kitűnik.

(2) Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken. Ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.

(3) A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.”

 Azaz:

1. Foglaló az új Ptk. szerint már csak pénz lehet!

2. A pénzösszeg megfizetése kapcsán egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy arra egy szerződéses kötelezettségvállalás (pl. egy ingatlan adásvételi szerződésben felek által vállalt kötelezettségek) megerősítéseként kerül sor.

3. A szerződésben is rögzítésre kell kerülnie annak, hogy az „X” összeg kifejezetten foglaló címén kerül megfizetésre.

4. …és hála az új Ptk-nak, már lehet átutalással is teljesíteni (kivették a jogalkotók a korábbi kikötést, miszerint csak az az összeg tekinthető foglalónak, ami a szerződéskötéssel egyidejűleg megfizetésre is került. )

Miért lényegesek a fentiek? Mert a Foglaló kikötéséhez jogkövetkezmények kötődnek: a teljesítés meghiúsulásáért felelős fél

• az adott foglalót elveszti,
• a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.

A Ptk. rögzíti a foglaló kapcsán azt is, hogy ha a teljesítés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy olyan okból amelyért mindkét fél felelős, akkor a foglaló visszajár. 

Az első kitétel még könnyen érthető, de az „olyan ok, amelyért mindkét fél felelős”, egy kis magyarázatra szorul… Mik lehetnek azok az okok, amelyért mindkét fél felelős? Pl. ha azért nem tud teljesedésbe menni a jogügylet, mert mindkét fél egyaránt megszegte a szerződésben vállalt kötelezettségeit.

Persze akkor is visszajár a foglaló (azaz a hátrányos jogkövetkezményei nem kerülnek alkalmazásra), ha a felek közt létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségét utóbb kimondják.

Az új Ptk előtt mindig beleírtuk az adásvételi szerződésbe, hogy a szerződésszerű teljesítés esetén a foglaló összege a felek megállapodása alapján a vételárba beszámításra kerül. Erre azért volt szükség, mert a régi Ptk, ellentétben az új Ptk-val, ezt még nem mondta ki „tényként” jogszabályi szinten.

Az új Ptk. viszont itt is már hozzáidomult a gyakorlathoz, hisz a fent idézett jogszabályhely kimondja, hogy „ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken”. (Matek példa: vételár 100 aranytallér, foglaló 10 aranytallér. A teljes tartozás a szerződéskötés pillanatában 100 Aranytallér. A vevő megfizeti a 10 aranytallért, mint foglalót, és azon felül 90 aranytallért mint vételárrészt. A régi Ptk szerint, ha a beszámítás szabályát nem rögzítik a felek a szerződésben, akkor a Vevőnek a 90 aranytalléron felül még további 10 aranytallért „kellene” megfizetnie ahhoz, hogy szerződésszerűen teljesítsen, és a foglalót visszakaphassa. Az új Ptk. szerint viszont a 100 aranytalléros tartozás a 90 aranytallér megfizetése okán 10 aranytallérral, 100-ról 90-re csökkent, tehát: megfizetett 10 aranytallér foglaló + 90 aranytallér vételárrész = szerződésszerűen teljesített 100 aranytallér tartozás.) 

II:  A vételár előleg:

Nos, most olyat fogok írni, amivel több ügyvéd/jogász kollégám vélhetően nem fog maradéktalanul egyetérteni, sőt, valószínűleg kifejezetten ellentmondana nekem. De vállalom a kockázatot. :-)

Ingatlan ügyletek eladói részére is szoktam jogi tanácsadást vállalni, amelynek keretében ügyvéd kollégáim által szerkesztett szerződés tervezeteket is véleményezek. Megértem, ha a kedves kuncsaft fejében is zűr támad, ha tanult kollégáim egy része sem következetesen használja az „előleg” kifejezést.

Ám mégiscsak jött valahonnan, és elkezdték használni – meglátásom szerint hibásan – ingatlan adásvételi szerződésekben is, mikor pl. a foglalót átminősítik vételár előlegnek arra az estre, ha egyik félnek sem felróható okból hiúsul meg az ügylet, vagy pl. mikor az első vételárrészt konkrétan vételár előlegként definiálják.  Miért is vélekedek úgy, hogy ezek hibás „beidegződések”? Többek közt azért, mert az előleg gyakorlatilag az egyik fél által a másik fél részére, kifejezetten e másik fél szerződésben vállalt teljesítésének elősegítése céljából átadott pénzösszeg. Gondoljunk csak egy vállalkozási/kivitelezési szerződésre, ahol azt  mondja ki a Ptk. hogy a vállalkozó saját költségén köteles a teljesítést elvégezni (amiért persze őt vállalkozási díj megilleti). Na, ja. De mi van akkor, ha ez a vállalkozó szeretné a saját pénzügyi kitettségét, kockázatát csökkenteni, vagy pl. a munka megkezdéséhez szükséges alap-, nyersanyag beszerzéshez per pillanat épp nincs elégséges saját vagyona, vagy azt nem akarja saját vagyonból fedezni? Kér egy kis „pénzt” - azaz előleget - a megrendelőtől. Saját teljesítésének elősegítése érdekében. [Az új Ptk is csak elvétve tesz említést „előlegről” a kötelmi jogi könyvében (egyszerűsítve: szerződések), de minden alkalommal az általam előbb írtakat támasztja alá. Teljesítés elősegítése érdekében történik a kifizetés.] Az előleg ezen rendeltetése pedig logikai ellentmondásban van azzal, hogy egy adásvételi ügyletben a szerződéskötéssel egyidejűleg vagy azt követően átadott bárminemű olyan összeget, amelyet kifejezetten nem foglaló címén ad át a vevő, bárki is vételár előlegnek tekintsen. Kitartok amellett a jogi véleményem mellett, hogy vételár előleg CSAK(!) olyan összeg lehet, amelyet a vevőjelölt az adásvételi szerződés megkötését megelőzően(!) ad át az ingatlant eladni szándékozó tulajdonosnak (vagy képviselőjének). Az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg megfizetett, vagy az adásvételi szerződés megkötését követően a vételár kiegyenlítése érdekében megfizetésre kerülő és nem foglalóként megjelölt bármely összeg mindig vételárrész (első, második, harmadik, …. utolsó – ahogy épp a felek megállapodnak a fizetési ütemezésben), de sohasem előleg!

Ettől függetlenül, vagy ezzel együtt: ha a szerződés meghiúsul, úgy az előlegként megfizetett összeg a vevőnek visszajár, függetlenül attól, hogy a meghiúsulásért az egyik, vagy másik fél felelőssé tehető-e. (Elméletileg előfordulhat, és nagy ritkán elő is fordul, hogy a Vevő az elveszített foglaló összegét meghaladó mértékű kárt okozott az Eladónak, és az okozott kár megtérítése érdekében/keretében a Vevő – beszámítás útján – nem kapja vissza az addig megfizetett vételárelőleg/vételárrész teljes összegét.) 

III: Vételárrész:

Az előleg kapcsán írtak alapján ez már rövid lesz: minden, amit a vételár kiegyenlítése érekében az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg vagy azt követően a Vevő az Eladó részére megfizet, és az nem foglaló jogcímén történik. (Kivétel persze, ha a teljes vételár a szerződés megkötésével egyidejűleg kerül megfizetésre)

A vételárrész is visszajár, ha a szerződés meghiúsul, függetlenül attól, hogy a meghiúsulásért az egyik, vagy másik fél felelőssé tehető-e. (Foglaló mértékét meghaladó károkozás előlegnél említett specialitása itt is előfordulhat ugye...)